Szeretem a levendulát. Az illatát, a színét, a hangulatot, amit áraszt, ahogy betölti a provence-i tájat, ahogy kényezteti az érzékeimet, szeretem mindenestül. Velem tartotok most egy levendulás körutazásra? Gondolatébresztő, színes és szinte szagos-ízletes képek, minden ami levendula, minden, amiért szeretem.

Megoszlanak a vélemények a műfenyők létjogosultságától, sokan úgy tartják, hogy igazi fenyő, és fenyőillat nélkül bizony nincs karácsony. Hiszen gyerekkorunkban magunkba szívtuk a fenyőgyanta, a csillagszórók, a gyertyák és a mézeskalács illatának varázlatos, semmivel fel nem érő egyvelegét, természetes, hogy nehezen mondunk le róla.

Készüljön rusztikus öregedő fából, míves kovácsoltvasból, vagy éppen kiselejtezett kerti eszközökből, a gyönyörű kertkapuk vonzzák a szemet, szívesen nézegetjük őket. Beköszöntött a tavasz, ennek örömére készítettem a mai válogatást szebbnél szebb, inspiráló, gondolatébresztő kertkapukból.

Ebbe a bejegyzésbe az általatok küldött húsvéti fotókat gyűjtöttem össze, remélve, hogy sokaknak szerzek ezzel egy kis örömet. A válogatást persze korántsem teljes (sajnos lehetetlen minden fotót belesűríteni egyetlen bejegyzésbe), de még több olvasói ötletet találtok Facebook rajongói oldalunk üzenőfalára feltöltve. Nézzetek körül ott is!

Éva viasszal írt hímesei

Az írókázásról IDE kattintva részletesen olvashattok!

Nehéz fába vágtam a fejszémet, amikor elhatároztam, hogy megpróbálom egyetlen bejegyzésbe sűríteni mindazt, amit szeretek a tavaszban. Hiszen számomra ez a leginspirálóbb hónap, tele színekkel, szagokkal, madárcsicsergéssel, egyszóval mindazzal, amire egész télen csak sóvárogva vártam. Újjászületik a körülöttünk a világ, napokig lehet csodálni az apró változásokat, ahogy a napfény előcsalogatja a szunnyadó természetet.

Január első hetei... Az év talán leggyötrelmesebb időszaka. Ilyenkor már nem várjuk annyira a hóesést, a munkában sem jönnek úgy az ötletek (vagy semennyire sem), minden sivárabbnak látszik, mint pár nappal azelőtt, és úgy tűnik, sosem akar véget érni ez a hónap. Szürke lepel borul a hétköznapokra, az enyhébb napokon is didergünk, utáljuk a rövid nappalokat és a véget nem érő éjszakákat, és valahogy minden csak döcög és lelassul. Én a tél szülötte vagyok, és alapvetően szeretem is ezt az évszakot minden nyűgjével együtt, de így a karácsonyi időszak után engem is mindig ilyen érzések kerítenek hatalmukba. A legjobb ellenszer ez ellen, ha picit megpróbáljuk más szemszögből nézni a dolgokat, és igyekszünk észrevenni ennek az időszaknak a szépségeit. Mert akad bőven, és ha szánunk időt megcsodálni a tél varázslatos világát, és értékeljük azt, amit ilyenkor nyújthat nekünk, minden könnyebben megy majd. Engem ezek az apróságok lendítenek át a mélyponton, és mindjárt jobban megy a munka, ismét öröm az alkotás, és újra süt a nap.

1. Gyönyörködöm azokban a helyekben, ahová életemben el szeretnék jutni. És megnézem, hogy télen is olyan szépek-e. Egyébként igen.

Az ősz néha nyirkos, sokszor vizes, sőt, olykor bizony még hűvös is, egyvalamiben mégis verhetetlen. A színei mámorítóak, betelni velük lehetetlen. Szeretem a természet változásait figyelni, erre mindig szakítok időt. Ihletet ad, inspirál, feltölt, átlendít egy-egy holtponton. Olykor muszáj megállni -még a kreatív kezeknek is-, és egyszerűen csak körülnézni a természetben. Ez a bejegyzés most erről szól, töltekezzetek fel ti is színekkel, természettel, inspirálódjatok, gyertek velem, és nézzétek meg, én miért szeretem...