Ruhatárunkat még a nagy hidegek előtt érdemes néhány könnyen elkészíthető színes sállal, nyakmelegítővel felturbózni: egy-két gombolyag fonal kell csak hozzá, és nagyon gyorsan el is készülnek.

Ti hogy álltok vele? Bevallom, én leginkább sehogy, viszont tényleg érdekelne a ti álláspontotok is. Tervezzük ugyanis egy szakértő kolléganőmmel, hogy elindítunk egy kötősulit itt a blogon, amely a hozzám hasonló kezdőknek szólna. Addig is összegyűjtöttem néhány szuper ötletet gyakorlottabbaknak, illetve persze kezdőknek is, kedvcsináló gyanánt. Hiszen, bár még annyira nem érezzük, de bizony közeleg az ősz, és igazán egyedi, saját készítésű ruhadarabokkal felvértezve nem érhet váratlanul senkit az őszies időjárás. És nem árt idejében elkezdeni...

Az ingyenes minta INNEN tölthető le.

Van az úgy, hogy az emberen elhatalmasodik valamilyen mánia. Van az úgy, hogy több ilyen ember egymásra talál, beszélgetni kezdenek, kérdeznek, tanácsokat adnak egymásnak a neten. Van az úgy, hogy már személyesen is találkoznak. És van az úgy, hogy világgá kürtölik a mániájukat, mert rögeszméjükké válik, hogy másokat is mániákussá tegyenek.

.

Megint hétvége van, és én megint a kertben kötöttem ki. A kötelező tennivalók elvégzése mellett mindig szakítok időt csodálni a tavaszt, a természet újjászületését, érezni az illatát, hallgatni a minden rezdülését, hiszen olyan jó álldogálni a szélben vagy a napsütésben... Figyelni a madarakat, a rügyeket, a bimbókat, a harmatot. Ilyenkor részévé válok az egésznek egy picit. Mesés. Csempésszünk be belőle egy darabkát az otthonunkba is.

Ehhez kerestem illatozó csokrokat gyönyörű virágokból, persze ötletesen, kreatívan megoldva.

Ti tudtok olyan masnit kötni, ami egy mozdulattal lágyan leomlik a dobozról, és mindemellett tökéletesen komponált, arányos, guszta és kecses? Én nem. De megtaláltam, hogyan kell csinálni!

 Ti horgolnátok például kovászos uborkát vagy konzerv szardíniát? Van, aki igen! Vicces képeksorok következnek...

 Forrás: innen

Mióta belekóstoltam a gyurmaékszerek készítésébe, szerelmese lettem a sütimotívumoknak. A fánkok különösen közel állnak a szívemhez, ez betudható talán annak is, hogy gyerekkorunkban a végardói strandon az összes zsebpénzünket erre a csemegére költöttük. Az országhatár közelsége miatt a mai napig tudom a büfésor kínálatát szlovákul is, s bár a szókincsem azóta sem bővült, lekváros fánkot azt tudok kérni. Sajnos sütni nem igazán sikerül (pláne olyan igazi ardói zsírban tocsogó, túlcukrozott verziót), de mennyi módja van még annak, hogy fánkokkal vegyem körbe magam... És egyáltalán nem hizlal!