A múltkori horgolt takarós bejegyzés után úgy érzem, tartozom egy kötött takarókat felvonultató válogatással is. Ami a horgolásnál a nagyiminta, az a kötésnél a lustakötés. Nálam abszolút befutó, és ha egy olyan kötős projektre vágyom, amit nem kell számolgatni, amire nem kell kínosan odafigyelni, amit csak bepakolok és hurcolok magammal, akkor az egész biztosan lustakötéssel készül.

Mert ezzel a mintával köthetünk addig, amíg futja a gombolyagból.

Olyan dolog történt, ami még sosem! Sikerült saját magamat megihletnem. A múltkori piknikes poszt hatásaként ugyanis jelentkezett nálam egy ijesztő tünet: takarót akarok horgolni. Vagy kötni. Vagy ebben a sorrendben. Mindenesetre beleástam magam a mintákba, fejest ugrottam a Pinterestbe, és azóta a tüneteim egyre csak fokozódnak. Lássuk először a szívemnek legkedvesebb horgolt takarókat! Azt hiszem, kicsit olyan vagyok, mint Gombóc Artúr. Ha megkérdeznétek, melyiket szeretem a legjobban, habozás nélkül fújnám, mint aki éjjel-nappal ezen töri a fejét:

Szeretem a pici takarót