Jó lenne egy saját gardrób, egy kis szoba, telepolcozva, bevilágítva, tükrökkel, ahogy kell. Amíg várom, hogy elkészüljön, az oda szánt képeim addig a ruhásszekrényem ajtajának belső felét díszítik.

 

 

Anyagok:

 

A papírból kivágtam a képalapokat befedő méretű részleteket. A helyükre illesztettem őket, és a marásoknak megfelelően tovább szabdaltam. Mikor minden a helyére került (persze még csak elméletben), fekete akrillal lekentem a keretet és a vájatokat, majd alapozófestékkel a képek helyét. Fényes akrilt választottam, mert így nem kellett külön lakkozni. Alapozni pedig muszáj volt az alap túl sötét színe miatt. Így a képek színe ragasztás után sem módosult. Száradás után ragasztólakkal kentem le képek helyét és szépen felsimítottam a papírokat. A levegő- és ragasztóbuborékokat nyomkodjuk ki alóluk, erre tök jó egy dezodor vagy hajlakk, csak végig kell gurítani a felületen párszor, és lőttek a buborékoknak. A neheze pedig csak most jött. Nem akarom túlságosan részletezni a műgyanta használatát, mert ahány gyártó, annyi féle eljárás. Amúgy nagyszerű találmány, extra magasfényű réteget képez, akár az üveg. Főleg erre jó máskülönben, például tányérok aljára dekopálunk valamit estleg festünk is, majd a tányér alját bevonjuk a műgyantával. Valami hihetetlenül jó, teljesen üvegszerű lesz, és rendkívül tartós. A lényeg, hogy a műgyantának a komponenseit a gyártó utasítása szerint keverjük össze, várjunk ha kell, majd óvatosan oszlassuk el a felületen. Amit én használtam, ahhoz adtak egy kis spatulát, azzal terelgettem. Ecsetből gyakorlatilag nem lehet kiszedni, úgyhogy azzal ne! Érdemes kis adagokban "önteni" a felületre, nehogy túlfolyjon. Persze azért kell neki egy bizonyos vastagság, hogy jól érvényesüljön, de a gyakorlatban látni fogjátok. És elég sűrű, nem fog hirtelen mindenfelé folyni, de azért tanácsos lassan, óvatosan dolgozni vele. A száradással sokat kell várni, ezzel speciel 24 órát. Valahogy kivártam. Azóta imádom őket. Ablaktisztítóval lazán lefújom takarításkor, bírja, tényleg tartós. Csak lenne már gardróbom...