Mióta belekóstoltam a gyurmaékszerek készítésébe, szerelmese lettem a sütimotívumoknak. A fánkok különösen közel állnak a szívemhez, ez betudható talán annak is, hogy gyerekkorunkban a végardói strandon az összes zsebpénzünket erre a csemegére költöttük. Az országhatár közelsége miatt a mai napig tudom a büfésor kínálatát szlovákul is, s bár a szókincsem azóta sem bővült, lekváros fánkot azt tudok kérni. Sajnos sütni nem igazán sikerül (pláne olyan igazi ardói zsírban tocsogó, túlcukrozott verziót), de mennyi módja van még annak, hogy fánkokkal vegyem körbe magam... És egyáltalán nem hizlal!