Az, hogy kedvenc, talán nem is jó szó, mert ténylegesen elvarázsoltak a cipzárékszerek. Húzókából készült fülbevalót már láttam -sőt kaptam is ajándékba-, de más egyébre nem is gondoltam ebben a témában. Én egyébként azért is szeretem annyira gyöngyfűzést, mert egyszerűen lenyűgöznek a bonyolultabb darabok, amikor szinte hihetetlen, hogy az egész apró gyöngyökből emberi kéz által készült, közben pedig óriási kihívás rájönni, hogyan is készültek. És akkor most itt vannak a szemem előtt az utálatos cipzárak, olyan elképesztő ékszerekké lényegülve, hogy tényleg eláll a szavam. Ilyet ámulatba eddig csak gyöngyékszerek láttán kerültem...

 Ti horgolnátok például kovászos uborkát vagy konzerv szardíniát? Van, aki igen! Vicces képeksorok következnek...

 Forrás: innen

Az asztalom története (vagy inkább kálváriája) még év elején kezdődött, egészen addig szépen tette a dolgát teraszunk sarkában. Azon a fagyos januári hétvégén rántott húsért kiáltott a család, így hát tettem a dolgom, sütöttem is serényen. Bezzegháziasszonyoknak előre szólok, inkább ne olvassák tovább.

El sem tudjátok képzelni, mióta vágyom már egy csinos kis próbababára. A pontot egy Juditu blogján olvasott poszt tette fel az íre, akkor döntöttem el, hogy levadászok egyet valamelyik internetes piactéren. Így találkoztam Suzie-val.

Véget ért a nyakláncos játék, így a mai reggelem papírcsíkvágással és a nevek írogatásával telt. Nagyon örülök, hogy ennyien játszottatok, és hogy szinte mindenki jó válaszokat küldött. A legjobban mégis a sok dicséret és biztatás esett, amiket még pluszba írtatok, felemelő volt minden sort olvasni. Tényleg nagyon köszönöm, jó tudni, hogy ennyien olvastok, és hogy talán jó úton haladok, nagyon sok erőt és lendületet adtatok most a folytatáshoz.

Talán nem vagyok vele egyedül, de így nyár közepén engem is utolért a mozaikozhatnék, sorra keresem itthon a kidekorálható szabad felületeket.

Elsőre itt egy virágmintával ékített, dekoratív üvegtál, amely nem csupán egy kedves lakásdísz, hanem hasznos kis darab egyben.

Ahogy már pár napja beharangoztam, egy kis játékra invitálok most mindenkit! Sokat törtem a fejem, mi legyen a díj, és ezért kérdeztelek titeket Facebookon keresztül is, hogy minek örülnétek leginkább. Ott is és a szívemben is a gyöngyékszer győzött, végül pedig a fánkminta mellett döntöttem, hisz a visszajelzéseitek alapján a már korábban bemutatott türkiz színű nektek is nagyon tetszett. Ezt a lila változatot tegnap este készítettem el, úgyhogy még friss, ropogós, ma délelőtt pedig gyorsan le is fotóztam.

Íme:

 A Művészetek Völgyében először és utoljára éppen tíz évvel ezelőtt, 2001-ben jártam, persze hogy völgymunkásként. Imádtam úgy ahogy volt, a csigabuszozást, a sok gyaloglást, a pakolászást, az esőt (ami mindig a legrosszabbkor ért utol), a vastag port a bőrömön, azt hogy estére szinte berogytunk az ágyunkba a fáradtságtól...

Idén rámmosolygott egy angyalka, és rövid munka erejéig ismét ott lehetek. A Cser Kiadó könyvbemutatóján segédkezhetek, de közben persze gyűjtöm az élményeket, és mindent elmesélek majd.

Talán a sors keze, nem tudom, de most is Taliándörögdre visz az utam, ahogy tíz éve szintén, épp ezért még inkább örülök a lehetőségnek. 

Aki pedig még nem döntötte el, idén jöjjön-e, annak ajánlom a következő oldalt: Művészetek Völgye 2011.

A héten többször is böngésztem gyöngyös portálokon, és beleszerettem egy csodálatos mintába. Annyiszor visszatévedtem ehhez a mintához, hogy végül ezt választottam heti kedvencnek. Sokan elkészítették már, többféle színben és variációban, úgyhogy még nem döntöttem el, hogy az én változatom pontosan milyen is lesz. Nektek melyik tetszik a legjobban?

Nálunk is elterjedőben van a kapszulás vagy patronos kávé, de amíg külföldön már rutinszerű a kiürült kapszulák visszaváltása, itthon ez még nem megoldott. De akkor mihez kezdjük a csábító színekben pompázó kis fém kelyhekkel? Hasznosítsuk újra, készítsünk belőlük ékszert! Mégis hogyan? -teszitek fel talán a kérdést, most megmutatom lépésről-lépésre.