Nem is tudom, hol kezdjem. Hazaérkeztem, ahogy látjátok, rengeteg élménnyel, tapasztalattal és benyomással. Biztos ismeritek azt az érzést, amikor egy útról hazajöttök, és még minden friss bennetek, és kicsit kusza is (de nagyon-nagyon jó), ilyenkor picit idegennek érzitek még az otthoni környezetet is. Na most itt tartok. Persze belevágok, csapongó leszek de szórakoztató.

 Az utazás alatt (éjszaka mentünk) a kolléganőimmel teljesen zizik lettünk, én például egész éjjel le sem hunytam a szemem, annyira vártam már a megérkezést. Mivel pénteken bonyolítottuk le a Madarak és Fák Napja díjátadóját (erről később még részletesen írok), majd egész éjjel virrasztottunk az úton, így nem állítom, hogy tökéletesen kipihenten szálltunk le a buszról. Mégis alig tudtuk kivárni, hogy végre belebújjuk a rayheres köténykékbe. 

Az első foglalkozás témája papírcsillag készítése volt, ami remek bemelegítőnek bizonyult, mert rém egyszerű, de rendkívül látványos. Az anyacég három új metálos papírral lepett meg minket, (ezekből dolgoztunk), ez érkezik majd a webáruházba is hamarosan. A képen épp ezerrel hajtogatok, szemben velem pedig Budaházi Brigi, a scrapbook.hu háziasszonya teszi ugyanezt. Egyébként ezért is volt olyan különleges számomra az egész hétvége, mert sok régi kedves, szakmabeli ismerőssel hozott össze, akikkel a hétköznapokon alig találkozom. Beszélgetésre persze most sem volt idő, de már a jelenlétük is nagyon jól esett, és egy-egy mosoly két program között elég volt ahhoz, hogy tudjam, remek emberek között vagyok (Márti, Edit, Csilla, Kata, Brigi... muszáj sorolnom, na). A csillaghajtogatás után még zsinórban lezavartunk három workshopot, ezekből most a La Boca karkötőt emelném ki (a másik kettő karácsonyi téma, ezért nem lövöm el idejekorán).

Az etno stílusra hajazó ékszer egy vastag bőrszálra épült fel, amelyre gyönyörű, fényes mázzal bevont kerámiagyöngyöket és zömök fémgyöngyöket fűztünk (a kettő remekül ellensúlyozta egymást). Végül dekorpákával strasszköveket ragasztottunk a bőrszálra, na ez nekem már picit túlzás volt, de a német ízlés és én ritkán jutunk közös nevezőre. A strasszok nélkül viszont gondolkodás nélkül hordanám, sőt fogom is, mert leszedem róla.

Ez egy strasszmentes változat, ugye hogy ugye?!

A második napon került sor az általam leginkább várt programra, a tortás díszdobozra. 

 Először nem is gondoltam, hogy ilyen időigényes lesz, de megérte! Megismertem a Multi Gloss festékek egy új felhasználási területét (ez bizony a mi porcelánfestékünk, de íme erre is tökéletes!) és még egy újdonságot, a festéksűrítő adalékot. 

Ezt a bizonyos sűrítő adalékot 1:1 arányban kell elkeverni a festékkel, majd direkt egyenetlenül felvinni a felületre, így kaptuk meg a torta málna- és csokikrémjét. A csokidara egyszerű dekorhomok, amit még a nedves festékre szórtunk rá.

 A tejszínhabot hópasztával utánoztuk, ekkor már tényleg cukrásznak éreztem magam. Került még rá levegőn száradó gyurmából készített csillag, bársonyszalag és csipkeszegély, szóval kiadós fogás lett. Egyetlen apró hátránya, hogy lassan szárad.

Ezután még részt vettünk a már korábban említett bemutatókon, amiket szintén nagyon vártam. Mivel mi Cser-lányok remekül osztottuk be az időnket, így lekéstünk a magyar nyelvű bemutatót, de szerencsére a szlovák csoportban volt még hely. Egyébként a tolmács szintén Cser leány volt, aki angol és német nyelvről szlovákra fordított, plusz még néha magyarra is, ha valamit nem értettem. Szóval nem volt egyszerű.

Én a legjobban a sizzix bemumatót vártam, de aztán a következő asztalnál beleszerettem ebbe:

Elvileg meg is tudom hajtogatni, gyakorlatilag biztos nem ma fogom kipróbálni. Viszont a képen látható csodaszép papír is hamarosan érkezik a webáruházba.

Szombaton még pluszfeladatot is adtunk magunknak, mert -és ne kérdezzétek hogyan került szóba, de megtörtént- egyszerűen nem jutott eszünkbe a 100 folk celsius énekesének a neve. Nagyjából három órán keresztül. Na jó, a Józsi igen, de a másik fele nem. Miután végigsoroltuk a barátokközt összes vezetéknevét (utána keresztnevét is, hátha...), majd az összes munkatársunkét, következtek a gyümölcsök, városok és az állatok. Végül a politikusok... Gondolom, nem kell folytatnom, de ezután végül beugrott. 

Ebéd utáni levezetés mindkét napon a tombolahúzás volt, én természetesen majd kiugrottam a bőrömből, de hiába is szuggeráltam Stephan Rayhert, mert véletlenül sem a mi számunkat mondta. Legalábbis szombaton. Mert! Mert vasárnap BELETRAFÁLTUNK (rögtön az első szám a miénk volt)!

Fotó: Budaházi Brigitta (köszönet érte!) 

Egy nagy csomagnyi My Style textilfesték, sablonokkal és kiegészítőkkel (hűűű, csodaklassz).

A hazaút hasonlóan kellemesen és alvás nélkül telt, ahogy odafelé. Be sem állt a szánk, tele voltunk élménnyel. Néha kizárólag az Orbán Józsi vonalon mozogtunk, de azért ekkor már tényleg állati fáradtak voltunk. Pontban hajnali háromkor érkeztünk meg Budapestre. Még volt néhány óránk a munkába indulásig, úgyhogy mindenki sprintelt haza.

További képekkel, és a tortás díszdoboz részletes elkészítési útmutatójával hamarosan jelentkezem.