Ahogy a címből is kiderül, az eső uralta a néhány napos völgylétemet. És alaposan keresztül is húzta a számításaimat. Sok programon szerettem volna részt venni, napfürdőzés és kellemes borozgatás kíséretében, nos, helyette áztunk, fáztunk, vagy éppen menekültünk a zivatar elől.

Megérkezésünk napján este hatra kellett berendezni a könyvbemutatónkhoz a termet, úgyhogy Taliándörögdön kezdtünk. Nem részletezem, cuccolás, cipelés, szögelés, terítés, és persze ázás, ezek mind szerepeltek a programban. 

 Felhők jönnek...

 ...és mennek

 Szerencsére elég gyorsan végeztünk mindennel, és mivel volt még pár szabad óránk, átruccantunk Kapolcsra. A hivatalos ünnepi megnyitó után (ott kaptam a nyitóképen szereplő Kapolcsigát) tettünk egy nagy sétát, kihasználva, hogy éppen kisütött a nap és még nincs akkora tömeg. 

A parkolás vadregényes, egyik oldalról kukoricatábla, másik oldalról gyümölcsös, mögöttünk szalmabálák, felettünk szikrázó égbolt, mindez 500 Ft/nap összegért, szerintem megérte.

Sétánk során találkoztunk

 buszmegállóval,

"jófejekkel",

 madarakkal,

 virágokkal,

 kedves párral

 és persze Kapolcsigákkal.

Nézelődtünk, bámészkodtunk, fotóztunk, én a többieket, ők engem.

Aztán gyorsan visszamentünk Dörögdre, az utolsó simítások után, a zivatar közepén végül telt házas bemutatót tartottunk. Nem is tudom, hol bujkált az a sok ember előtte. Az est legszórakoztatóbb része Szőke András pohárköszöntője volt, aki végül még zenélt is nekünk.

Este már csak a szállásunkat volt erőnk elfoglalni, ez néhány kilométerre Kapolcstól, Káptalantótiban volt. Szombatra egész napos "kapolcsozást" és "vigántpetendezést" terveztem, de reggel annyira elkeserítően esett az eső és fújt a szél, hogy úgy döntöttem, inkább a Cser-csapattal továbbmegyek Sárvárra a másik könyvbemutatónk helyszínére. Sárváron a Nádasdy Történelmi Fesztivál programjába csöppentem. Minden fantasztikus lett volna (ostromjátékok, jelmezes felvonulás, Csík zenekar koncert, hogy csak a fontosabbakat említsem), ha nem szakad le félóránként az ég. Viszont kellemes meglepetés is ért minket, ugyanis itt is találkozhattunk Szőke Andrással, aki Bede Robival főzött fenséges lakomát.

Erről ennél többet nem árulhatok el (különben kolléganőm felnégyel), de ők is remekül szórakoztak, leginkább velünk.

Este ugyanaz a forgatókönyv, mint előző nap, visszapakolás a kocsiba, közben megázás, majd indulás vissza Káptalantótiba. 

 Tapolca, naplemente

Vacsora közben még tervezgettük a vasárnapot, hátha jobb idő lesz, mert akkor még körülnézhetünk hazafelé Vigántpetenden, úgyis útba esik.

Persze, semmivel sem lett jobb idő, de azért megálltunk Petenden, igaz csak egy egész rövid időre. Akkor épp zuhogott, és ennek megfelelően elég nihil hangulatban volt az a pár ember is, akivel találkoztunk. Még a fényképezőgépeket sem mertünk elővenni, nehogy beázzanak, így inkább hazafelé vettünk az irányt. 

Mondhatnám, hogy minden jó, ha jó vége, de most nem így történt. Persze rengeteg élménnyel jöttem haza így is, szóval lesz mit ragasztani a képzeletbeli emlékkönyvembe, mellette pedig bizakodom, hogy jövőre csupa napsütés lesz a Völgy!