Az ősz néha nyirkos, sokszor vizes és szeles sőt, olykor bizony még hűvös is, egyvalamiben mégis verhetetlen. A színei mámorítóak, betelni velük lehetetlen. Szeretem a szunnyadásra térő természet változásait, a levelek suhogását, fonnyadozó szépségét, ahogy a csillanó dér megül rajtuk, ahogy szép lassan leveti nyári pompáját minden fa és bokor . Ihletet ad, inspirál, feltölt, átlendít egy-egy holtponton. Olykor muszáj megállni -még a kreatív kezeknek is-, és egyszerűen csak körülnézni a természetben, feltöltődni a sápadt napsugarakban, magunkba szívni az évszak összetéveszthetetlen illatát, és gyönyörködni minduntalan. Szívemnek kedves őszi képkockákból válogattam nektek.
Forrás: pinterest/leaves
Forrás: pinterest/autumn
További őszi dekorációk ötleteket is találtok itt a blogon, kattintsatok IDE!
Gyulai Pál: Őszi délután
Oh mi kedves őszi napfény!
Jőj a kertbe, jőj velem
Kies ősszel, délutánként
A sétát úgy kedvelem.
Halld a hulló lomb sohajját,
Bús és mégis oly szelíd,
Nézd a napfény ragyogását,
Bágyadt, mégis melegít.
Halványul a kert viránya,
Mégis benne mennyi zöld;
Nyílik még egy-két virága,
S mily mosolygó arcot ölt.
Nem halljuk már a pacsirtát,
Mégis cseng-bong még a lég;
Meglebbenti a köd fátylát,
Mégis tiszta kék az ég.
Látszik, hallik az enyészet,
Mégis itt-ott mennyi báj!
Álmodozik a természet,
S elálmodja, ami fáj.
Ülj le, kedves, itt az aljban,
Hadd mélázzunk egy kicsit,
Ahol vígan szedtük hajdan
A tavasz virágait.
Elhanyatlik ifjúságunk,
Itt van őszünk nem soká,
Bár nem érzi boldogságunk,
Szívünk nem gondol reá.
Oh de eljő észrevétlen,
Loppal lépve, csendesen;
Már fehérlik egy-egy fürtem,
Tied is fog, kedvesem!
De ne búsulj: akkor is lesz
A virányon enyhe zöld,
Meg-megcsendül egy édes nesz,
Fel-felvidul ég s a föld.
Nyílik akkor is virágunk,
S a hervadó levelen
Ott ragyog meleg sugárunk,
Örök fényed, szerelem!
Ha tetszett a bejegyzés, csatlakozz te is a Színes Ötletek Facebook-közösségéhez, hogy a következőről se maradj le.
Ha még több kreatív ötletere szomjazol, kövess a Pinteresten is.
