A fésűtartó dézsámmal pont úgy jártam, mint a fakanáltartókkal. Egyszer csak túl sokan lettek benne és kellett egy másik is.

Jövendőbeli gardróbom jelentős részét fogják elfoglalni a táskáim. Többen vannak, mint a cipőim, még akkor is, ha az utóbbiakat nem párban, hanem darabra számolom...Táskamánia a köbön, ez van. És akkor még itt vannak ezek a pompás kis antik darabok, hova lennék nélkülük?

Jó lenne egy saját gardrób, egy kis szoba, telepolcozva, bevilágítva, tükrökkel, ahogy kell. Amíg várom, hogy elkészüljön, az oda szánt képeim addig a ruhásszekrényem ajtajának belső felét díszítik.

A süthető gyurmát én már párszor "leírtam", nekem sosem tetszett igazán. Először az ékszergyurma is hidegen hagyott, gondoltam, attól hogy másképp hívják, még nem fog jobban tetszeni, de tévedtem.

Amikor megkaptam, már tudtam, hogy soha egy betűt sem merek majd belefirkálni. Ez annyira nemes, finom, lágy és kecses...