Az ünnep közeledtével indítok egy sorozatot hagyományos hímes tojások festéséről. Nálunk a húsvét a hagyományok jegyében telik, tojás festünk, sonkát főzünk, várjuk a locsolókat. Ezért is szeretném inkább a klasszikus tojásfestési technikákat bemutatni. A szomszédos sváb faluban húsvét vasárnap tojásfutást rendeznek, ez a régi szokás a Kárpát-medencében egyedülálló, már csak ezért sem érdemes kihagyni. De addig még sok a teendő...

Az elmúlt 15 évből 10-et azzal töltöttem, hogy pesti lányként próbáltam barátkozni a helyi húsvéti szokásokkal. Kevés sikerrel. Mostanra azért sokat enyhültem, vasárnap hajnalban fészket építünk a nyuszinak, és már évek óta felkelek az ágyból húsvét hétfőn, mi több, be is engedem a locsolókat. Na jó, a pesti barátnőmet még nem sikerült lecsalnom ebben az időszakban vendégeskedni, de ki tudja, talán egyszer ennek is eljön az ideje.

A tojásfestéssel azért kicsit más a helyzet, abban mindig szívesen vettem részt, hazánk rendkívül gazdag tojásdíszítő motívumkincsei kimeríthetetlenek, de persze saját fantáziámra is szívesen támaszkodom.

Pár szó a tojásról

Ép, sima felületű tojások a legjobbak, év közben is lehet gyűjtögetni a szebb darabokat, aki rá tudja venni magát egy gyors reggeli rántotta előtt arra, hogy ne törje, hanem kifújja. Néhány évtizeddel ezelőtt még csak főtt tojásból készültek a hímesek, amit az ünnep alkalmával el is fogyasztottak, a kifújt tojásoknak viszont nagy előnye, hogy előre lehet velünk dolgozni, és el is tehetjük őket emlékbe.

Ahhoz, hogy ki tudjuk fújni, a tojást át kell szúrni hústűvel az alján és a tetején, de ilyenkor gyakran megrepedhet, ezért érdemes előtte csiszolópapírral megcsiszolni, és csak utána szúrni. A sárgáját is szúrjuk át, így már könnyen ki lehet fújni a tartalmát. 

A tojásokat festés előtt alaposan meg kell tisztítani és szárítani. A tisztításhoz csak puha rongyot használjunk, hogy ne sérüljön a tojás felülete, mert akkor nem fogja be egyenletesen a festék.

Ha főtt tojásra szavaztok, alaposan meg kell főzni, legalább 20 percig. 

Viasszal írt tojások készítéséhez mindenképpen szükség lesz írókára (népi nevei még gice, gica, kice, kesice, kandé, annyira szépen hangzanak). Ez nem más, mint egy darab bot vagy szőlővessző, melynek végére dróttal egy fémcsövecskét erősítünk. Elkészítését részletesen itt olvashatjátok el. Ez az írás szintén nagyon jól mutatja be az elkészítés folyamatát. Idézet a netfolk blog cikkéből:

Keresünk egy szimpatikus, ceruza vastagságú ágacskát. Ezt éles késsel 2 cm mélyen behasítjuk. A hasítékba kerül majd az íróka csöve. Ezután egy vágható fémlemezkét ( legjobb a réz, mert az tartja meg leginkább a meleget) egy tű vagy vastagabb hústű köré csavarunk, de le is húzzuk róla. Ha a tű vastag, akkor vastagon fog írni, ha vékony, akkor vékony vonalakat húz majd a gicánk.

Ha sikerül, tölcsér alakúra formázzuk a fémlemezkét, hogy több viasz férjen bele. Ezt a csövecskét az ágacska behasított részébe erősítjük úgy, hogy arra merőleges legyen. Ezután vékony (réz)dróttal körbetekerjük és átszúrjuk, így rögzítjük az íróka csövét.

Ebben a videóban pedig meg is nézhetitek:

A festéshez a méhviasz a legjobb, de bármilyen gyertya megteszi.

A kész tojásokat manapság már német szokás szerint akaszthatjuk barka- vagy virágzó gyümölcsfaágra, de én csak azért is fonott kosárba tettem, ahogy talán a nagymamám is egykoron. Tényleg, ezt meg is fogom kérdezni tőle, mert nálunk tölti az ünnepet. A fotó kedvéért még néhány tulipánt és nárciszt is lenyestem a kertben.

A képeken (és az asztalomon) látható tojások Mosonyi Éva népi iparművész, tojásíró alkotásai. Köszönet érte!

Legközelebb a természetes festőlevek készítésébe, majd a tojásfestési technikákba is beavatok mindenkit.