Kissé régimódi konyhai kínálótálakat gondolt újra Jennifer Rizzo, a képen látható ékszertartók megalkotója. Zseniálisnak tartom a végeredményt, legfőképp azért, mert eredeti funkciójukban az otthonom küszöbét sem léphették volna át ezek a kis tálkák, így viszont irigylésre méltó remekműveket látok.

Kavicsfestéssel már sok posztban foglalkoztam, hiszen ez egy nagyon kedves kreatív elfoglaltsága sokunknak. Vidám figurákat festhetünk rá akár a gyerekekkel is, de sok-sok motívumot rápingálhatunk. Lehet belőle jelölő a veteményesbe, asztalnehezék, dekoráció terítékhez, kedves ajándék, figura társasjátékhoz, és még hosszan sorolhatnám. Egészen minitatűr motívumokkal is kísérletezhetünk, ehhez mutatok ma egy kis segítséget és inspiráló képeket!

Találkoztam már korábban néhány lábtörlőfestős projekttel az interneten, s bár nagyon vonzott a megvalósítás lehetősége, mégis tartottam attól, hogy hogyan lehet a mintát egyenletesen, szépen és tartósan felvinni a rücskös, durva felületre. Végül megtaláltam a megoldást a lehető legolcsóbb (590 Ft, 100 Ft-os bolt), szőnyegszerűen puha, lábtörlő személyében.

A régi, megkarcolódott cédék újrahasznosításáról már többször esett szó itt a blogon, a mozaikozástól kezdve sokféle látványos dolgot készíthetünk a felhasználásukkal. Ma egy különleges lakásdekorációt mutatunk, amelyhez csupán jó minőségű, jól fedő akrilfestékre lesz szükség.

Nemrég mutattunk Nektek egy különleges, ugyanakkor nagyon egyszerűen elkészíthető karkötőt, aminek dekorgumi alapját sablonnal és pasztákkal díszítve rézhatású felületet kaptunk. Erről ITT olvashattok.

Most egy egészen más stílusú, ugyanakkor szintén egyszerű és mutatós karkötő díszítési technikát hoztunk.

Csak a szokásos történt enyhén ruhátlan lányaimmal is, lelkesen pingáltam őket, szépek lettek s karcsúak, kaptak egy rakás virágot is, aztán kiderült, sehova se illenek a lakásban. Ezért eltettem őket (...majd egyszer), aztán nemsokára elfelejtettem, majd nem olyan régen véletlenül előkerültek...

Rengeteg hálával tartozom Ákosnak, blogom megalkotójának, hogy pont olyan lett (és még olyanabb), amilyet elképzeltünk. Amikor említette, hogy ő tulajdonképpen szereti "az ilyen kézzel készített dolgokat", és hogy nem csinálnék-e neki egy névjegytartót, rögtön agyalni kezdtem...

A fésűtartó dézsámmal pont úgy jártam, mint a fakanáltartókkal. Egyszer csak túl sokan lettek benne és kellett egy másik is.

Imádok ránézni a fakanáltartóimra, a kedvenc mintáim köszönnek vissza a hasukon, érdemes volt pepecselni velük. Először a virágkaspós készült el, csak annyian lettek benne, hogy szükség lett egy másikra is. Elvégre mindig jó, ha kéznél van a klopfoló, habverő és társaik, nem kell a fiókokban keresgélni.

Amikor megkaptam, már tudtam, hogy soha egy betűt sem merek majd belefirkálni. Ez annyira nemes, finom, lágy és kecses...

A szalvétatechnika (decoupage) nemcsak egy remek kreatív időtöltés, hanem gyűjtőszenvedély is. Felébresztette gyerekkorom megszállott képeslap- és szalvétagyűjtő énjét. Ezért sajnos minden megtetsző haszontalanságból kapásból kettőt veszek - egyet a gyűjteményembe.