Pár hónapja beléptem én is az okostelefon-tulajdonosok körébe. A régi épp sokadjára adta fel a harcot, én meg untam a szervizbe rohangálni vele, úgyhogy gondoltam egy merészet, és röpke pár hét alatt sikerült is választanom. Nagy izgalommal vettem kezembe (mit nekem a csúcstechnika), aztán azzal a lendülettel még három hétig pihentettem a dobozban (mert mi van ha elnyomok rajta valamit?). Aztán mégis barátok lettünk, annyira, hogy úgy döntöttem, megérdemelne egy szép tokot is.
Bár abszolút semmi szükségem nem volt rá, azért nézegettem a neten, de nem találtam nekem tetszőt. Több helyen ilyen zokniszerű mobilszütyőkbe is belefutottam, hát mondjuk úgy, nem leszek a törzsevőjük nekik sem. Aztán mégis szöget ütött a fejembe a zoknis megoldás, mert beugrott, hogy egyszer kaptam egy üveg vodkát csipkeharisnyába csomagolva. A harisnya (pontosabban térdfix) azóta is megvan, azaz csak az egyik párja, mert a másik rejtélyesen eltűnt két mosás között. Fogalmam sincs, mi a túrónak őrizgetek fél pár harisnyákat, talán arra várok, hogy a hév levágja az egyik lábamat? A lényeg, hogy előkotortam, belepróbáltam az okoskát, és tök jól mutatott benne. Rögtön nyestem, akarom mondani, szabtam, varrtam, nekiestem.
Anyagok:
Fél pár csipkés térdfix (vagy rugalmas csipke)
Cérna, tű, olló
Szaténszalag
A kivitelezés tényleg nem volt egy nagy kihívás, kivágtam a harisnyából egy akkora darabot, ami szépen ráfeszül a telefonra, majd összevarrtam. A tetejére szintén a harisnyáról visszabontott csipkés gumiszegélyt varrtam. Terveztem rá még egy szép limezöld masnit, amiből végül egy pink virág lett. A szaténszalagot alul cérnával összehúztam, majd pár öltéssel rögzítettem a tok felső részére.
