Véget ért a nyakláncos játék, így a mai reggelem papírcsíkvágással és a nevek írogatásával telt. Nagyon örülök, hogy ennyien játszottatok, és hogy szinte mindenki jó válaszokat küldött. A legjobban mégis a sok dicséret és biztatás esett, amiket még pluszba írtatok, felemelő volt minden sort olvasni. Tényleg nagyon köszönöm, jó tudni, hogy ennyien olvastok, és hogy talán jó úton haladok, nagyon sok erőt és lendületet adtatok most a folytatáshoz.

 

Úgy döntöttem, hogy most hagyományos kézi sorsolás lesz, hisz ilyen még úgysem volt. Felírtam tehát a neveket, majd keresnem kellett valami helyes kis edényt sorsológömb gyanánt. Először a lányom szalmakalapját szemeltem ki, de nem adta. Így kerültek a neveitek ebbe a szalvétatechnikás fehér kaspóba.

 

Pont bele is fértek. Még egy kis keverés-kavarás...

 

Nagyon nehéz volt csupán egy nevet kihúzni, legszívesebben mindenkinek adnék valamit a kedves biztatásokért cserébe. Tényleg annyira jól esett, nem is számítottam ennyi jó szóra egy egyszerű játék kapcsán...

 

De aztán muszáj volt húznom egyet, ekkor már a harmadik időzített exponálást állítottam be a fényképezőgépen...

Ekkor ért az igazi meglepetés:

 

A nyertes Veszeli Géza -ezúton is szeretettel gratulálok neki-, a három férfiú pályázó közül az egyik. Nagyon mosolyogtam, hisz természetesen jórészt hölgyek szálltak versenybe, mellettük csupán három fiú vette a bátorságot... Megérte!

A nyertesnek még egyszer gratulálok, és mindenkinek nagyon szépen köszönöm a részvételt, no és a kedves szavakat, igyekszem mindenre rászolgálni.

Pénteken indulok a Művészetek Völgyébe, a következő játék majd az ottani élményeimhez fog kapcsolódni, azaz hamarosan ismét játszunk. Ugye beszálltok?