Nálunk is elterjedőben van a kapszulás vagy patronos kávé, de amíg külföldön már rutinszerű a kiürült kapszulák visszaváltása, itthon ez még nem megoldott. De akkor mihez kezdjük a csábító színekben pompázó kis fém kelyhekkel? Hasznosítsuk újra, készítsünk belőlük ékszert! Mégis hogyan? -teszitek fel talán a kérdést, most megmutatom lépésről-lépésre.
Fontos, hogy ehhez a technikához csak a fém kapszulák használhatók, így itt a műanyag patronok nem jutnak szerephez. Tehát mikor kellő mennyiséget összegyűjtöttetek, indulhat a móka. Szerencsére jó sok kávéfajta kapható, mind-mind más színű partonban, úgyhogy nem lesz két egyforma ékszer.
A feladat mindössze annyi, hogy a kis kelyheket (patront, kapszulát, ki hogyan nevezi) laposra kell kalapálni. Én egy fém húsklopfolót használtam, tökéletes volt erre a célra. Nagy lendületemben úgy döntöttem, hogy az összes (kolléganők által) összegyűjtött patront kilapítom, mert úgy majd könnyebb lesz megtervezni az ékszereket. Valóban szórakoztató volt a kis lemezkéket egymáshoz tologatni, illesztgetni, olyan volt, mint egy kirakós játék hajrája.
Mikor már nagyjából tudtam, mit hogyan, következhetett a lyukasztgatás. Ezen azért töprengtem egy darabig, mert nem igazán tudtam kitalálni, mivel lyukasszam ki egyenletesen és lehetőleg nem is túl nagyra az ékszerelemeket. Van egy forgatható fejű kézi bőrlyukasztóm, először kicsit féltettem beáldozni, de aztán megszavaztam, lévén bőrt talán még életében nem is látott.
Először a karkötőt állítottam össze. Kicsit még trükköztem, mert az elemeket félbehajtottam (jobban mondva félbekalapáltam), s bár így kicsit neccesebb volt kilyukasztani, de végül tökéletesre sikeredett és a lyukasztó is egyben maradt.
Az elemeket ezüst szerelőkarikával akasztottam össze,a kapocshoz pedig került pár szem színben odaillő gyöngyöcske is.
A nyaklánc megtervezése sokkal tovább tartott, agyaltam rajta rendesen. Gondoltam rá, hogy mint a nyitóképnél is látható, valamilyen egyéb díszítő elemmel kombinálok, de valahogy ez nem jött össze. Vagy a szín nem stimmelt, vagy túl nagy volt, vagy túl kicsi, szóval ezt a lehetőséget ki kellett lőnöm. Mivel jó sok kikalapált kapszulám volt, nem spóroltam velük, gondoltam, akkor már legyen kövér az a lúd...
Feltűnő ékszer lett, az biztos. Még sokáig nézegettem az asztalon, aztán úgy döntöttem, kiakasztom az előszobában a tükörre, és várom a reakciókat. Volt bőven, senki sem tudott úgy bejönni hozzánk, hogy ne akarta volna felpróbálni (sógoromat és aput kivéve).
Barna, arany és bordó kapszulákat használtam hozzá, és válogattam melléjük színben hasonló gyöngyöket (Swarovskit, teklát és üveggyöngyöt vegyesen). Az összeillesztéshez nagy, aranyszínű szerelőkarikákat használtam, ezekre még néhány szem gyöngy is felfért. Az egyetlen nehézsége az egésznek annyi volt, hogy jó helyre lőjem a lyukakat, mert szerettem volna legalább nagyjából egyenlő szárú háromszöget kapni.
A végéről pedig egyszerűen nem hiányozhat George, pár patront ő is félretehetne nekem...
