Sokszor már csakazértse viszem el a szebb formájú befőttes- és egyéb üvegeimet még a szelektív hulladékgyűjtőbe sem, egyszerűen sajnálom eldobni. Az üveg, mégiscsak üveg, még ha gyártósorról is került hozzám, azért mégsem konzervdoboz. Fénykorukban aranyló olívaolaj, zamatos méz, vagy éppen ízletes savanyúság volt bennük, csoda hogy már a konyhában a szívemhez nőttek? Más helyet foglalnak el a ranglistámon. Kellenek. Majd egyszer valamire. De mire is?

Pompázatos kerti vázákhoz:

via

Rajongok a formára nyírt dísznövényekért, ilyenkor tavasszal gyakran eljátszom a gondolattal, hogy egyszer talán én is elkezdtek nevelni és metszeni egy puszpángbokrot. Ez eddig persze megmaradt a gondolat szintjén, de nem kizárt, hogy egyszer elég türelmem lesz hozzá. Viszont a kertművelés ezen ágát ügyesen átültethetjük a húsvéti dekorációk készítésének világába is.

Cérnatekerős megoldás áttört, muris tojások készítéséhez. Ha szerettek kutyulni (kutyulni jó!), próbáljátok ki, én pár éve készítettem hasonlót (csak azok karácsonyi gömbök voltak) egy csajos, kidumálós, dekorálós hétvégén, és remek kikapcsolódás volt.

Naponta gyűlik otthon, tapossuk, gyűjtjük, visszük a hulladékszigetre, ismerős ugye? Azért néhány darabot az otthoni újrahasznosítás jegyében is megtarthatunk, nézzük, mire megyünk vele saját kezűleg!

Jövendőbeli gardróbom jelentős részét fogják elfoglalni a táskáim. Többen vannak, mint a cipőim, még akkor is, ha az utóbbiakat nem párban, hanem darabra számolom...Táskamánia a köbön, ez van. És akkor még itt vannak ezek a pompás kis antik darabok, hova lennék nélkülük?

Jó lenne egy saját gardrób, egy kis szoba, telepolcozva, bevilágítva, tükrökkel, ahogy kell. Amíg várom, hogy elkészüljön, az oda szánt képeim addig a ruhásszekrényem ajtajának belső felét díszítik.