Jövendőbeli gardróbom jelentős részét fogják elfoglalni a táskáim. Többen vannak, mint a cipőim, még akkor is, ha az utóbbiakat nem párban, hanem darabra számolom...Táskamánia a köbön, ez van. És akkor még itt vannak ezek a pompás kis antik darabok, hova lennék nélkülük?

Jó lenne egy saját gardrób, egy kis szoba, telepolcozva, bevilágítva, tükrökkel, ahogy kell. Amíg várom, hogy elkészüljön, az oda szánt képeim addig a ruhásszekrényem ajtajának belső felét díszítik.

A harmadik álarcom mintája és színei a klasszikus és elegáns vonalat erősítik.

Idei második álarcom fagyos színekből, flitterekkel, szalagokkal és szalvétatechnikával készült.

Az álarckészítésben az a jó, hogy szinte minden technikát bevethetek, mindenféle kelléket használhatok hozzá, nincs benne semmi kötöttség.

A karácsonyhoz a meghitt fények, a gyertyák és a mécsesek éppúgy hozzátartoznak, mint a fenyő vagy a mézeskalács fűszeresen csábító illata... De a legszebben mégiscsak a saját kezűleg készített, egyedi ízlésünket és ötletességünket dicsérő lámpás fénye ragyog.

Íme az idei adventi koszorúm. Sokat törtem rajta a fejem, csak abban voltam biztos, hogy pávatollat akarok hozzá használni, így kicsit nehezen, de végre elkészült!

"Az angyalok a Földre vágynak" énekelték Azok a fiúk valamikor '94 környékén, jelentem, hozzám meg is érkeztek, flitteres, csillogó ruhában, mosolyogva, ünnepi pompában.