Úgy kezdődött, hogy volt egy unalmas, jellegtelen előregyártott lépcsőnk. Az akkori kereteinkbe épphogy beleférő, olcsó, de azért célnak megfelelő London fantázianevű negyedfordulós lépcső. Aztán évekig csak nézegettem, mit lehetne kihozni belőle, mert hülye formájú, szűkös helyen van, és csak kopott-kopott, koszolódott, használódott, de semmit sem kezdtem vele. Aztán idén nyáron elhatároztam, hogy bármi is lesz, megcsinálom. 

Elhatározni persze mindig könnyebb, mint megvalósítani. Azt úgy kábé belőttem, hogy legyen fehér. De bárhogy nézegettük a párommal, az a NAGY SZIKRA nem jött. Aztán belegondoltunk, hogy a fehér baromira koszolódni fog, még ha vigyázunk is rá, de amúgy meg nem fogunk. Szóval kell még más is, meg a fehér azért önmagában nekünk unalmas. A szürke  adta magát, mert egyrészt szeretjük is, meg a felső, korábban már lefestett korláton is van szükre motívum. 

Ezen itt:

Ezen a ponton be is szereztünk az alapanyagokat. A "kopósabb" középső sávhoz az OBI sajátmárkás padlófestékét választottuk, reménykedve, hogy amit ígér, azt nagyjából be is tartja.

A nagyobb felületű fehér részen sokkal többet agyaltunk. Utánaolvastam, merre hány méter, és hosszas töprengés után a Trinát Unitop kolor univerzális festék fehér árnyalatát választottuk. Drága, de maximálisan megérte.

A fal színén természetesen szintén változtatni akartunk, merész, de harmonikus eredményre vágytunk. A fenti lakészen már használtuk, és úgy éreztünk, a fehér-szürke lépcsőkombóhoz is illeni fog a nagy-nagy kedvencem, a Poli-Farbe Platinum M60-as mandula árnyalata. A koszos, megviselt, többször javított falon egy rétegben úgy fed, ahogy minden festéktől elvárható lenne. 

A kezdetekkor, augusztus legforróbb hetében tehát innen indultunk. Én már az előkészítési fázisban (csiszolás, csiszolás, csiszolás, zsírtalanítás, takarítás, javítás, fatapasz, csiszolás, takarítás) majdnem feladtam, de persze azért nagyon izgatottan vártam, hogy ecsetet ragadjak.

Így néztünk ki:

A Trinát fehérrel indultunk, szépen felváltva festegettünk a párommal. Az első rétegnél bevallom, meg voltam ijedve, hogy lesz-e valaha teljes fedés, de a második után már kezdett nagyon jól kinézni. Erre a lépcsőre bőven kellett a három réteg, de évekig volt használatban csak egy kevés lenolajjal kezelve, szinte natúr állapotában. Az augusztusi forráság mondjuk nagyon jót tett a száradási időknek, volt tehát pozitívuma is dögmelegnek. A Trinát Unitopról azt érdemes tudni, hogy relatíve drága (5290 Ft volt), de az utolsó fillérig megéri az árát. Egy egy literes dobozzal kentünk el, épp elég volt három rétegben, és akár az álom. Három hónapnyi meglehetősen intenzív használat mellett hibáltan. Nem lakkoztuk, mert szerintem utánozhatatlan fénye van, elegáns, visszafogott, mégis pazar, kifinomult az egész. Amit kifelejtettem, szivacshengerrel hordtuk fel.

Ezután szürkéztünk az OBI sajátmárkással. Ettől féltem azért, olcsóbb árfekvés, ki tudja milyen lesz. Kimértem, kimaszkoltam a helyét, aztán hajrá. Két rétegben, szintén hengerezve egyszerűen siralmasan festett.  Alig fedett, hígnak is tűnt, szóval most azért kezdtem tényleg elbizonytalanodni. Aztán a negyedik rétegnél összeállt, egységes, szép fedést biztosított. Én egy ötödiket is felvittem, mert ez a rész lesz igazán használva. Háromhavi használat után is tartja magát, nem kopik, mindössze két helyen pattant le, de ez egy bútorhordás eredménye. Szóval ezt is bátran ajánlom, bár a fénye egész más, mint az Unitoppé, én úgy gondolom, nagyjából megéri.

Eközben nekiálltunk a mandula árnyalatú falnak is. Közben végig a lépcsőt nézegettem, mert éreztem, hogy nincs kész, túl kocka, túl letisztult az én ízlésemnek. Igazából egyáltalán nem tetszett, persze tiszta és rendezett volt, színben passzolt, csak valahogy nem lettünk barátok.

Aztán a nagy pakolászások közepette előkerültek a festősablonjaim. A lépcső végén lévő cipőtárolóra amúgy is elterveztem a fehér motívumot, de egészen addig eszembe sem jutott a lépcsőben is gondolkodni. Aztán akkor jött az a NAGY SZIKRA. Végre. A két szín szögegyenes, szememnek durva kontúrvonalát csipkemintával finomítom egymáshoz. Azt persze tudtam, hogy a két-három rétegben sem fedő szürke OBI-s festékkel itt nem rúgok labdába. Elővettem hát a Dekor Paint Soft festékeimet (a felső korlát azokkal készült), és kikervertem egy hasonló árnyalatot. Aztán sablonozás 17 lépcsőfokon keresztül. Leírhatatlan az az érzés, amikor a kezed alatt kel életre a csúnyácska, sosem szeretett bútor, mi több, nem hogy életre kel, hanem főnixmadárként tündököl.

És olyan érdekes, hogy ez a sablonfestés csak egy pár centis, apró kis felület, de totálisan megváltoztatta a lépcső jellegét. Annyira rámtalált, pontosan visszatükröz, és ez csodás érzés. Csipkés, nőcis, de nem túlzó, vagy terjengős, kis könnyed, finom. Pedig nem is így terveztünk, egyszerűen csak megtalálta helyét a motívum. 

Nekem nagyon tetszik a harmónia, amit a felső résszel alakít a lépcső.

Szóval ilyen lett a mi lépcsőnk. Napokig tartó, hosszadalmas és nagyon fárasztó munka eredménye, de mindenkit bíztatok, hogy bátran belevághat hasonló projektbe, mert a saját kétkezi munkátok gyümölcsét még hosszú évekig büszkeséggel telten fogjátok élvezni. Persze a kellő tájékozódás és tervezés meg kell előzze a munkálatokat, de megéri.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg az ismerőseiddel!

Csatlakozz te is a Színes Ötletek Facebook-közösségéhez, hogy első kézből értesülj a legfrissebb színes ötletekről! Ha még több kreatív ötletere szomjazol, kövess a Pinteresten is.