Péntekre ígértem, hogy megmutatom, mit készítettem anyunak, de szombat lett belőle. Úgy terveztem rögtön a helyszínen fotózok hozzá (anyu előszobájában), de egy hatalmas jégeső miatt úszott minden (szó szerint). A vízmeregetés, takarítás, száradás után ezért jól megkésve itthon készültek a képek az ideiglenesen kinevezett előszobában.

A nemzetközileg ismert és elismert televíziós személyiséget, Martha Stewartot senkinek sem kell bemutatnom. Amellett, hogy mindenhez ért (süt-főz, varr, lakberendez, kertészkedik), egy egész birodalmat épített fel. Könyvei, magazinjai és tévés műsorai szépen ívelő karrierjének ékes bizonyítékai, melyet még 2004-es börtönben töltött hónapjai sem igazán tudtak megtépázni. Engem ugyan kicsit zavar ez a mindenhez remekül értő házitündér-szerep, mert mintha kicsit túl tökéletes lenne, de kétségkívül ez a sikerének záloga. A szinkronhangját is lecserélték időközben, de erről legkevésbé ő tehet. Körülnéztem háza táján, dekorációs ötletekben tényleg tökéletes.

A mai ötletet az American Crafts oldalán találtam, ez magyarázat lehet a kólásdobozra, ellenben a virágok nagyon helyesek és sosem hervadnak el.

Elképesztő, alig párolgott el a húsvéti kölnifelhő, máris itt dübörög a nyakunkon a következő ünnep. Vasárnap már május (!) első vasárnapja lesz. Az anyák napi készülődés jegyében mától minden nap megleplek titeket egy-egy kreatív ötlettel, elsőként egy bájos üvegecskét mutatok. Melyik édesanya tud ennek ellenállni?

Megvettétek már a húsvéti sonkát? Tojásfestéssel hogy haladtok? Szódásüvegeket elrejtettétek már a tréfás kedvű családtagok elől? Körülnéztem, válogattam, de ezúttal nem a hagyományos vonalból. Ugye jöhet még néhány last minute DIY ötlet az ünnep előtti hajrában?

Tegnap egyik olvasóm elküldte nekem legújabb alkotásának képeit néhány kedves sor kíséretében. Annyira felvidított, hogy úgy döntöttem megosztom veletek is.

Íme, Tigerlily tavaszi képsorozata:

Csak a szokásos történt enyhén ruhátlan lányaimmal is, lelkesen pingáltam őket, szépek lettek s karcsúak, kaptak egy rakás virágot is, aztán kiderült, sehova se illenek a lakásban. Ezért eltettem őket (...majd egyszer), aztán nemsokára elfelejtettem, majd nem olyan régen véletlenül előkerültek...

Rengeteg hálával tartozom Ákosnak, blogom megalkotójának, hogy pont olyan lett (és még olyanabb), amilyet elképzeltünk. Amikor említette, hogy ő tulajdonképpen szereti "az ilyen kézzel készített dolgokat", és hogy nem csinálnék-e neki egy névjegytartót, rögtön agyalni kezdtem...

Múlt héten volt egy kreatív vásár Bécsben, és két kreatív boltos barátnőm ki is ruccant, alkotni, nézelődni vágytak. Az ő képeikből válogattam...

Jövendőbeli gardróbom jelentős részét fogják elfoglalni a táskáim. Többen vannak, mint a cipőim, még akkor is, ha az utóbbiakat nem párban, hanem darabra számolom...Táskamánia a köbön, ez van. És akkor még itt vannak ezek a pompás kis antik darabok, hova lennék nélkülük?

Jó lenne egy saját gardrób, egy kis szoba, telepolcozva, bevilágítva, tükrökkel, ahogy kell. Amíg várom, hogy elkészüljön, az oda szánt képeim addig a ruhásszekrényem ajtajának belső felét díszítik.

A harmadik álarcom mintája és színei a klasszikus és elegáns vonalat erősítik.

Idei második álarcom fagyos színekből, flitterekkel, szalagokkal és szalvétatechnikával készült.

Az álarckészítésben az a jó, hogy szinte minden technikát bevethetek, mindenféle kelléket használhatok hozzá, nincs benne semmi kötöttség.

A karácsonyhoz a meghitt fények, a gyertyák és a mécsesek éppúgy hozzátartoznak, mint a fenyő vagy a mézeskalács fűszeresen csábító illata... De a legszebben mégiscsak a saját kezűleg készített, egyedi ízlésünket és ötletességünket dicsérő lámpás fénye ragyog.

Íme az idei adventi koszorúm. Sokat törtem rajta a fejem, csak abban voltam biztos, hogy pávatollat akarok hozzá használni, így kicsit nehezen, de végre elkészült!

"Az angyalok a Földre vágynak" énekelték Azok a fiúk valamikor '94 környékén, jelentem, hozzám meg is érkeztek, flitteres, csillogó ruhában, mosolyogva, ünnepi pompában.